A spártaiak titkos élete figyelő
Translater/link from Hungarian to English:
Görög istennőkhöz hasonlatos a szoborszerű szépség és okosság
A SPÁRTAI NEVELÉS - A FIÚK KIKÉPZÉSE
A második messzéniai háborút követően Spártában az uralmat a katonai arisztokrácia ragadta magához. Ennek az osztálynak a hatalma Lükurgosznak a Kr. e. VIII. században szentesített törvényein alapult. Lükurgosz a következőképpen kívánta biztosítani az uralkodó osztály egységét. Elrendelte, hogy:
- a kiváltságos osztály tagjai azonos nagyságú földdel rendelkezzenek
- étkezésük közösen történjék
- gyermekeik egységes állami nevelésben részesüljenek
- étkezésük közösen történjék
- gyermekeik egységes állami nevelésben részesüljenek
Athénnal szemben Spárta nem büszkélkedhet filozófusokkal, híres államférfiakkal, vagy művészekkel, két dologról híres; a kemény életmódról, - melyet a mai napig a "spártai" jelzővel illetünk - és a katonáiról. A spártai hétköznapokban e kettő szorosan össze is kapcsolódott. A spártai társadalom egészét áthatotta a szigorú fegyelem, és az önfeláldozás. Az volt a céljuk, hogy tökéletes államukat, tökéletes katonák védjék.
A tökéletesség keresése Spártát különös hellyé tette; tiltották a pénz használatát, kötelező volt az egyenlőség, a gyenge (fiú) gyermekeket elpusztították. A férfiak között gyakorlatilag kötelező volt a homoszexualitás, a nőknek pedig olyan társadalmi és szexuális szabadságban volt részük, ami ismeretlen volt az akkori antik világban.
A tökéletesség keresése Spártát különös hellyé tette; tiltották a pénz használatát, kötelező volt az egyenlőség, a gyenge (fiú) gyermekeket elpusztították. A férfiak között gyakorlatilag kötelező volt a homoszexualitás, a nőknek pedig olyan társadalmi és szexuális szabadságban volt részük, ami ismeretlen volt az akkori antik világban.
A spártai nevelés értelmében, a fiúgyermekek már 6 éves korukban elbúcsúztak a családjuktól és elkezdődött az állami nevelésük. A hasonló korú gyermekek közös szálláson laktak, ahol, állami felügyelők ellenőrzése alatt, egyre keményebb gyakorlatokat végeztek. A spártai nevelés szerint viszont mindez csak szelíd előjáték volt a 12 évek korukban kezdődő szigorú idomításhoz.
Ekkor a fiú haját levágták és csak egy durva szövésű ingben, mezítláb járhatott. A spártai nevelés szerint, fekhelyéhez a közeli Evrótasz partjáról, puszta kézzel szedett sás szolgált. Szegényes étkezéseit lopással kellett kiegészítenie, de ha tetten érték, a spártai nevelés értelmében, megkorbácsolták.
"..Itt fekszünk, vándor vidd hírül a spártaiaknak:
Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza..":
Krisztus előtt 480-ban Xerxes a perzsa király erős hadsereget küld Görögország meghódítására. A spártai szövetség 300 harcost választ ki, hogy Thermopylae-nál találkozzon a perzsákkal. Céljuk, hogy egy szűk kanyonba csalják őket, ahol majd nem tudnak élni létszámbeli fölényükkel. Ez a csata öngyilkos vállalkozás, amellyel időt szeretnének nyerni a görögök csapataik felkészítésére. A spártaiak is tudják ezt, ennek ellenére szívüket és lelküket adják a harcba, hogy minél több perzsát vihessenek magukkal a túlvilágra..
ANTIK NEVELÉS:
A másik túlélő Pantitész volt, akit Leónidasz azért küldött el, hogy Thesszáliában sereget toborozzon, de csak a csata után ért vissza a szoroshoz. Szégyenében felakasztotta magát..
ANTIK NEVELÉS:
Nevelésükhöz tartoztak a különféle atlétikai versenyek és gyakorlatok, a labda- és kemény harci játékok, melyek annyira durván folytak, hogy halállal is végződhettek. S hogy kitartásra neveljék a serdülőket, a spártai nevelés szerint, évente egyszer megkorbácsolták a fiúkat Artemisz Orthia oltárán. Aki a legtovább tűrte a verést, az jutalmat kapott. Nem volt ritka eset, hogy a kisfiúk holtan rogytak össze a korbács ütései alatt, de egyetlen jajszót sem hallatott.
Egyedül a tánc és az ének jelentett némi kultúrát a spártai ifjak nevelésében, de még ez is inkább a harcra nevelést szolgálta: a háborúban a spártai phalanxok harci dalokat zengve rohantak az ellenségre.
A spártai nevelés és életmód:
A spártai nevelés fő célja az állam jellegéből fakadóan fiúk esetében a jó katona, lányok esetében a jó katonát szülő anya volt.
Annak érdekében, hogy jó katonákat tudjanak nevelni, a kevésbé életképes csecsemőket kitették a Taügetoszra*, és pusztulásra ítélték.
A fiúkat már hét éves korukban elszakították a családjuktól, és zárt közösségekben, katonai fegyelem alatt nevelték őket, a nehéz életkörülmények elviselésére.
Annak érdekében, hogy jó katonákat tudjanak nevelni, a kevésbé életképes csecsemőket kitették a Taügetoszra*, és pusztulásra ítélték.
A fiúkat már hét éves korukban elszakították a családjuktól, és zárt közösségekben, katonai fegyelem alatt nevelték őket, a nehéz életkörülmények elviselésére.
* A Taügetosz is más megítélés alá kerül, ha tudjuk, hogy Athénban a nem kívánt gyermekeket az utcasarokra tették ki, s onnan őt bárki elvihette, és saját belátása szerint bánhatott vele…
Nemcsak az igénytelen életmódhoz, hanem az ellenséggel való könyörtelenséghez is hozzászoktatták az ifjakat.
A serdülő és ifjú spártaiakkal mészároltatták le az értelmesebb és erősebb helótákat.
Ennek a feladatnak (krüpteia) nemcsak az volt a célja, hogy az ifjak hozzá szokjanak a harchoz, a vérhez, de a helóták lehetséges lázadásainak sajátos megelőzési módszere is volt egyben.
A felnőtt spártai férfi sem vonhatta ki magát az egyszerű és közösségi életmód alól.
30 éves koráig családjától külön, a harcosok közösségében kellett élnie, a szerény ebédeket később is közösen kellett elfogyasztania.
A felügyelők figyelték életmódját, és tiltottak, valamint szigorúan büntettek mindenféle “puhaságot”.
A serdülő és ifjú spártaiakkal mészároltatták le az értelmesebb és erősebb helótákat.
Ennek a feladatnak (krüpteia) nemcsak az volt a célja, hogy az ifjak hozzá szokjanak a harchoz, a vérhez, de a helóták lehetséges lázadásainak sajátos megelőzési módszere is volt egyben.
A felnőtt spártai férfi sem vonhatta ki magát az egyszerű és közösségi életmód alól.
30 éves koráig családjától külön, a harcosok közösségében kellett élnie, a szerény ebédeket később is közösen kellett elfogyasztania.
A felügyelők figyelték életmódját, és tiltottak, valamint szigorúan büntettek mindenféle “puhaságot”.
Spárta története:
A polisz* története az i. e. 10. században a dór vándorlással kezdődik, amikor a dórok meghódították a korábban a mükénéi korban itt lakó akhájokat. A kettős királyságot is ebből a korból szokás eredeztetni, de hogy hogyan, arra már több verzió is létezik. Az egyik szerint a tulajdonképpeni két dór törzs (phülé), a Hülleisz és a Dümanesz vezetőiről van szó, a harmadik dór törzs neve (Pamphüloi) ugyanis "mindenféle törzsből valót" jelent, azaz afféle utólagos kreációra utal. A másik változat szerint a hódító dórok és az alávetett akhájok vezetőiről van szó egyféle kiegyezés útján, ahol az akhájok vezető rétegét egyenlőnek ismerték el a dórokkal. De ezentúl ennél későbbi fejlemény is lehet a két király intézménye.
A két király teljesen egyenrangú volt, az egyik nem tehetett semmit a másik vétója ellen. Ugyanakkor az Agiada királynak egy kicsit nagyobb tisztelet járt, mint az Eurüpóntidának, mert családja a hagyomány szerint ősibb volt. Egy spártai legenda Arisztodémosz király iker-fiaira vezeti vissza a kettős királyságot. Egyes kutatók viszont az abszolutizmus elkerülésének igényére, ahogy Róma két consulja esetén. ..(*a "polis" pedig egyszerűen a várost jelentette).
I. Leónidasz spártai király
I. Leónidasz (görög: Λεωνίδας – „oroszlán fia”, „oroszlánhoz hasonló”), az ókori Spárta királya volt, Anaxandridész király fia és a legenda szerint Héraklész (Herkules) leszármazottja.
Kr. e. 480-ban a spártai ephoroszok Leónidaszt küldték a thermopülai szoroshoz, hogy 300 spártaival, akiknek már voltak fiaik és 6700 szövetségessel feltartsa aPerzsa Birodalom hadseregét a Thermopülai-szorosnál. Xerxész perzsa uralkodó serege, amely északi irányból tervezte lerohanni a hellén városállamokat, az ókori források szerint több százezer főt számlált.
A források szerint a király azért ilyen kis csapattal indult el, mert a spártai vallásos szokások az évnek ebben a szakában nem engedték meg a hadba indulást. Leónidasz a halálba indult, nemcsak az óriási túlerő miatt, hanem mert egy jós azt jövendölte: Spárta csak egy Héraklész véréből származó király halála árán menekülhet meg.
A szűk szorost védő apró, de jól felfegyverzett és fegyelmezett csapat az első két napon egyszerűen lemészárolta a szemből támadó perzsákat. Ekkor azonban a görög Ephialtész hegyi ösvényeken keresztül a görögök háta mögé vezetett egy nagy perzsa csapatot és Leónidasznak meg kellett osztania seregét. A király a 300 spártaival, 400 thébaival és 700 theszpiaival maradt a szoros bejáratánál, azzal a szándékkal, hogy életük árán is feltartják a perzsákat, hogy a görög városállamok felkészülhessenek a harcra.
A thébaiak kivételével, akik megadták magukat, az egész görög sereg a csatatéren esett el. Egyes források szerint Leónidasz maga küldte haza a sereg zömét, hogy megmentse őket a harc folytatásához és hátvédként maradt vissza csapatával, nehogy a perzsa lovasság lerohanhassa a visszavonulókat.
Leónidasz a harc sűrűjében esett el, testét azonban a spártai harcosok elragadták az ellenségtől és a végsőkig védelmezték. Az előző napok kudarcaitól felbőszült Xerxész levágatta a megölt Leónidasz fejét, testét pedig állítólag keresztre feszíttette. A holttest meggyalázása, ha valóban megtörtént, szokatlan cselekedet volt a perzsáktól. A holttestet később visszajuttatták a spártaiaknak.
Teljes tiszteletadással és a spártai szokásoktól eltérően, a Delphoi jóshely tanácsára, nagy gyász közepette temették el. A király és katonái áldozata emlékére oroszlánt ábrázoló faragott emlékművet emeltek, a következő feliratot Szimonidésznek tulajdonítják:
"..Itt fekszünk, vándor vidd hírül a spártaiaknak:
Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.."
A túlélők
A spártaiak közül ketten élték túl a csatát. Arisztodémoszt a vonalak mögé küldték, miután a harcban szemsérülést szenvedett, és a király parancsára a visszavonuló szövetségesek magukkal vitték. Társa, Eurütosz hasonló sebet kapott, ami megvakította, ennek ellenére visszatért a harcba, és elesett. Arisztodémosz később azzal mosta le a nevén a spártaiak szemében esett gyalázatot, hogy halálmegvető bátorsággal harcolt a plataeai csatában Kr. e. 479-ben, és hazatérte után ezért tisztelet övezte..
A másik túlélő Pantitész volt, akit Leónidasz azért küldött el, hogy Thesszáliában sereget toborozzon, de csak a csata után ért vissza a szoroshoz. Szégyenében felakasztotta magát..
Ila the girl from Sparta ~ http://girlsparta.blogspot.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése